Csináld magad! – Memóriacsere Mac Mini-ben

Andris, 2007. December 29.

Mac MiniA Mac Miniben sajnos még az átlagosnál is kevesebb memória van (legalábbis az alapmodellben csak 512 MB), emiatt szinte használhatatlan, ha egyszerre több program fut rajta egyszerre. Így hát elhatároztam, hogy kicserélem valamivel nagyobbra, hogy feldobjam a gép teljesítményét. A gépet nem valami egyszerű dolog szétkapni, de végülis sikerült! Ezzel a bejegyzéssel segíteni szeretnék a szerelésben mindazoknak, akik hozzám hasonlóan kevesellik a Mini memóriáját és bővíteni szeretnék.

Azzal, hogy szétszereled a Minit, elvész a rá vonatkozó garancia! Ezt vedd figyelembe; nem vállalok semmilyen felelősséget, ha tönkreteszed a gépedet :P

Előző bejegyzésemben írtam az iMac memóriacseréjéről. Mivel mindkét modult kicseréltem, maradt két darab 512 MB-os modulom, amit minél hasznosabban szerettem volna felhasználni, ezért elhatároztam, hogy megkapja őket a Mac Mini-nk, amiben ennél kevesebb van alapból, és emiatt kissé néha akadozik :D Egy iMacban nagyon egyszerű a memóriacsere, mindössze két csavar a kijelző alján, régi memória ki, új memória be, fedél vissza és már kész is! Viszont pont ugyanennyire nehéz a Mac Miniben kicserélni a memóriát, ugyanis igazából nem lehet szétszerelni, hogy hozzáférjünk a memóriájához. Vagy mégis?

Ahhoz, hogy szétszedjük szükségünk lesz egy nagyon vékony élű spaklira, vagy valami ehhez hasonló tárgyra. Én egy nagyon vékony kést használtam. Nem árt, ha még késnél van még néhány ennél vastagabb műanyag kártya, lehetőleg a bankkártyát mellőzzük, mert nem biztos hogy túl fogja élni a műtétet. Néhány lejárt telefonkártya bőségesen jó erre a célra. (Használ még valaki olyat? :P )

Fordítsuk a tetejére a Mini-t, és vizsgálódjunk az alján: az alumínium borítástól picit beljebb kezdődik a Mini műanyag alja. Erről az “alaplapról” befelé kis fogacskák nyúlnak a gép belseje felé, és ezek kapaszkodnak a külső alumínium-borítás belső felébe mart vályatba. (Képek segítenek elképzelni.) Ahhoz, hogy ezeket a fogakat kiszabadítsuk, és ezáltal kiemeljük a gép belét, az egyik oldalon próbáljunk az alumínium és a műanyag közé beilleszteni valami feszítőszerszámot, pl. a spaklit, vagy éles kést. Ezt próbáljuk minél mélyebbre tolni, és z alumínium faltól elfelé feszegetni, hogy a fogak kipattanjanak a helyükről. Nem fog szép hangokat adni, és nehéz művelet lesz, de aki ezen túljut, azt már nem érheti meglepetés :) Mindhárom oldalon próbáljuk így feszegetni, a gép hátulján lévő műanyag hátlapot ha a tetején lévő résnél kitámasztjuk egy kártyával kitámasztjuk és feszítjük, azzal megkönnyíthetjük a munkánkat, mert nehezebben ugranak majd vissza az oldalon kiszabadított fogak. Ha valahogy sikerült minden oldalon kicsit kiemelni, akkor már nem lesz nehéz az egész alapot kiszedni, a legnehezebb részén már túlestünk.

A tetejét leszedve elénk tárul a miniatűr számítógép belseje. A memóriamodulok sajnos nagyon el vannak rejtve, pont a winchester alatt vannak, ami meg az optikai meghajtó alatt foglal helyet. Szerencsére nem kell mindent egyesével szétszedni, hogy lejussunk olyan mélyre, van egyszerűbb megoldás:

Ha a géppel szemben vagyunk, tőlunk jobbra lesz a gép elején az infra és a mini led. Ezektől picit balrább keressünk egy aprócska csatlakozót, amivel két kábal van az alaplapra csatlakoztatva: ezt egy lapos csavarhúzó fejével óvatosan húzzuk ki a foglalatából. Ezután jobb oldalt hátul az Airport antennáját kell kiemelni a helyéről, hogy hozzáférjünk egy alatta lévő csavarhoz majd később. Az antenna levételéhez az alatta lévő, két tartó műanyagot óvatosan össze kell nyomni, és az antennát leemelni.

Ha mindezekkel az előkészületekkel megvagyunk, keressünk egy Philips #0-s vékony keresztcsavarhúzót. Ha kicsit körülnézünk a gépen, akkor láthatjuk, hogy az egész felső részt egy fekete keret tartja a helyén, ami 4 csavarral van az alaplaphoz csavarva: ezt a négy csavart kell kiszedegetni egyenként. Az egyik csavar kicsit hosszabb mint a többi, jegyezzük meg, hogy honnan szedtük azt ki! (Ha jól emlékszem szemből nézve a jobb oldalon a közelebbi…) Mágneses hegyű csavarhúzó előnyös!

Ha lecsavaroztuk a keret, óvatosan próbáljuk meg felfelé emelni. A Mini hátulján ez egy szalagkábellel van az alaplaphoz csatlakoztatva, igyekezzünk, hogy ezt ne sértsük meg. Az antenna kábele még egy kicsit akadályozhat a leemelésben, igazítsuk el szépen. Ezt a felemelt keretet kifelé lehet fordítani, ne nem árt alátenni valamit, hogy a vízszintesnél jobban ne forduljon ki. Jól jöhet a Mini fedele. Nem maradt más hátra, mint a feltárult memóriamodulokat kicserélni.

Ahhoz, hogy ki tudjuk szedni a memóriát, a két szélén megtalálható apró fémkallantyúkat kell kifelé feszíteni picit, így az addig vízszintesen fekvő memóriamodul felpattan kb. 20°-ban és így már ki lehet húzni a helyéről. Ugyanezt kell megismételni az alatta fekvő memóriával is. Az új darabok behelyezése sem nehezebb ennél: ferdén beletoljuk a helyére, majd óvatosan lenyomjuk vízszintes állapotba, hogy a fénkallantyúk bepattanjanak a helyükre.

A visszaszerelés már nem olyan nagy kunszt, a keretet óvatosan visszafordítva a helyére, vissza kell csavarozni. A keret hátulján egy kártyával is kapcsolódik az alaplaphoz, ügyeljünk, hogy ez is jól a helyére csusszanjon! A 4 apró csavart csavarjuk vissza a helyére, tegyük vissza az antennát, és a világért se felejtük el visszacsatlakoztatni a gép elején lévő kis aprócska kábelt, amit még az elején szedtünk ki.

Én beleestem ebbe a hibába, teljesen úgy emlékeztem, hogy összerakáskor azt visszaraktam. Utána legalább egy fél órát gondolkoztam, hogy vajon miért süvít ennyire a gép ventillátora, mintha épp fel akarna szállni… Aztán persze újból szétszedtem (ekkor már rutinosabban :D ) és lám, mégse volt csatlakoztatva… Utána már tökéletesen működött :)

A végleges összerakás előtt nem árt még így nyitottan kipróbálni, hogy jól működik-e a RAM.

Befejezésként végül a fedelét helyezzük a gépre, és minden oldalon egyformán visszapattintjuk. Ezzel meg is volnánk, ügyesedtünk, és egy gyorsabb gépet kaptunk jutalmul!

Végül a képek:

p1100754.jpg p1100755.jpg p1100757.jpg p1100750.jpg p1100732.jpgp1100733.jpg p1100734.jpg p1100736.jpg p1100737.jpg p1100738.jpg p1100739.jpg p1100740.jpg p1100746.jpg p1100747.jpg p1100748.jpg

, , , , , , , , , , , , , , ,
4 komment

Illustrator 1×1

Andris, 2007. October 28.

Ha jól emlékszem, Swissmiss-nél láttam egy nagyon kreatív grafikát, amit sajnos nem tudok bemutatni itt, mert elvesztettem, és sehol sem találom :( Az ábra csak 45°-os és 135°-os egyenes vonalakat tartalmazott, valahogy úgy, mintha kétirányba sraffoznának. Néhol egymásból indultak ki a vonalak, némelyek meg szimplán elhaladtak egymás mellett. Közelről egy szögletes labirintusra emlékeztetett a dolog, viszont kicsit távolabbról, hunyorogva kirajzolódott egy koponya. Nagyon érdekes rajz volt, és kedvet is kaptam egyből, hogy én is csináljak valami hasonlót. Közben eszembe jutott, hogy már láttam én hasonlót máshol, és valószínűleg mindenki látott már ilyet, csak elkerülte a figyelmét. Keresztsraffozás, ahogy elneveztem a jelenséget.A legtöbb magyar papírpénzen ott figyel egy hasonló rajz, amibe a Magyar Nemzeti Bank “monogramját” rejtették el. Ezzel legalább már tudom szemléltetni amiről írni fogok.

Milyen ábrának készíthetném el ily módon a megfelelő keresztsraffozott mását?Kreative Labs logo Nem jutott eszembe más, úgyhogy maradtam a Kreative Labs logójánál, amit már elkészítettem Illustratorban. Érdemes valami egyszerű formával kezdeni, bonyolultabb ábrákat nem lehet jól visszaadni ezzel a technikával. És persze nem árt, hogyha tényleg kedvvel fogunk egy ilyen ábra elkészítéséhez, mert nem öt perces csuklógyakorlat. A viszonylag egyszerű Kreative Labs logót is legalább két-három órán keresztül rajzolgattam, finomítottam, mire azt mondtam, hogy “na ez már végre hasonlít az eredetihez!” ;) logodesign.pngPersze ebben az is benne van, hogy rájöttem a leghatékonyabb módszerre, igazából az vitte el az időt. Úgy gondolom, hogyha már tanultam azzal, hogy ezt a grafikát elkészítettem, megosztom azokkal, akiket ez esetleg érdekel, kedvük van hozzá, vagy van esetleg egy jobb ötlete. Akkor kezdjünk is hozzá!

Adott volt a logó, Illustratorban igyekeztem úgy méretezni, hogy az ábra határai egész pixelekre essenek, és fel lehessen osztani az egészet négyzethálósan, egyforma négyzetekre. Nagyon pontosan, maximális nagyításnál behúzogattam a vonalzóról a segédvonalakat, nagyon ügyelve, hogy egész pixelekre essenek, ez az alapja mindennek. Ezeknek a segítségével fogjuk húzogatni keresztül-kasul a 45°-os vonalainkat. Ha ez pontatlan, nagyon elcsúszhat az egész, és nem lesz szép.

Fogjuk meg az egyenes vonalat rajzoló eszközt (Line Segment Tool) és bökjünk egyet bárhová. Ekkor megjelenik egy kis ablak, ahol meg lehet adni, hogy milyen irányultságú és milyen hosszú egyenest szeretnénk (vektorgrafika ;) ) Segédvonalak kereszteződéseEzzel a lépéssel csak csinálunk magunknak egy alapvonalat, aminek a végeit (Anchor Point) a kiválasztó eszközzel (Direct Selection Tool, fehér nyilacska) megfoghatjuk, és oda húzzuk, ahová szeretnénk. (Ha a vonalat fogjuk meg, akkor az egész szakasz elmozdul.) A szakaszok végpontjait húzogassuk be a segédvonalak metszéspontjaiba, így létrehozhatjuk a soksok egyenest, amire szükségünk van. Smart GuidesA pontos elhelyezéshez nagy segítséget nyújt, ha a Smart Guides opció be van kapcsolva: View » Smart Guides. Ennek segítségével a program a kívánt hely közelében okosan felajánlja a legkézenfekvőbb helyezési módokat. Nagyon könnyű megszokni, és nagyon hasznos. Érdemes eljátszogatni vele. Ezen felül mindig ellenőrizzük, hogy a segédvonalak pontos négyzeteket alkotnak, mert anélkül nem lesz pontos a rajzunk. Az ábrán kívül egyik irányba essenek a vonalak, ahol pedig az abra van, ott pont 90°-kat elforgatva. Így fog majd kirajzolódni az ojjektum (Lásd: legelső ábra.) A szakaszoknak csak metszéspontokban szabad befejeződniük, emiatt néha a pontos görbét nem lehet teljesen tökéletesen követni. Pont az a feladat, hogy minél szebben adjuk vissza az ábránk részleteit, annak ellenére, hogy nem lehet minden vonalat pontosan követni. Nagyon sok gondolkozást igényel a feladat, én legalább háromszor újrarajzoltam, mire kijött a végleges labirintus. StrokeAz eredeti ábrát kicsit halványítsuk el, és fölötte rajzolgassuk a vonalakat, így látjuk, hogy mit meddig szabad húzni, segít gondolkodásban. Ahhoz, hogy a vonalak jól illeszkedjenek egymásra, én a képen látható beállításokat használtam a Stroke beállításoknál. Már majdnem készÍgy elérhetjük, hogy a vonal valójában kicsit továbblóg a végpontjánál, és nem lesz “törés” az illeszkedési pontoknál. Persze ezektől a beállításoktól el lehet térni, segítségként adom meg őket. Ha sűrűbben alkalmazzuk a vonalakat, legyenek vékonyabbak, ezáltal sokkal részletesebb grafikát kapunk, ugyanakkor sokkal több munkával jár.

Érdemes másolni beilleszteni a meglévő vonalakat, nem kell mindig újrarajzolni egyenként.

Végül elkészült a teljes rajzom, nekem nagyon tetszik, és magát a módszer nagyon ötletesnek tartom, és az tetszik benne, hogy nem gépiesen kell csinálni megszokott lépéseket, hanem sokat gondolkozni, mérlegelni minden egyes szakaszon, hogy hogyan adja vissza szebben az eredeti formát.

Az elkészült grafika

Remélem tetszik a végeredmény! Ha van ötleted, írd meg kommentben, és ugyanitt szeretném látni, ha csinálsz valami hasonlót!

, , , , , ,
1 komment