“Cross-hatched” refers to an Illustrator technique which I like to use to achive an exciting graphic effect.

Ha jól emlékszem, Swissmiss-nél láttam egy nagyon kreatív grafikát, amit sajnos nem tudok bemutatni itt, mert elvesztettem, és sehol sem találom 🙁 Az ábra csak 45°-os és 135°-os egyenes vonalakat tartalmazott, valahogy úgy, mintha kétirányba sraffoznának. Néhol egymásból indultak ki a vonalak, némelyek meg szimplán elhaladtak egymás mellett. Közelről egy szögletes labirintusra emlékeztetett a dolog, viszont kicsit távolabbról, hunyorogva kirajzolódott egy koponya. Nagyon érdekes rajz volt, és kedvet is kaptam egyből, hogy én is csináljak valami hasonlót. Közben eszembe jutott, hogy már láttam én hasonlót máshol, és valószínűleg mindenki látott már ilyet, csak elkerülte a figyelmét. A legtöbb magyar papírpénzen ott figyel egy hasonló rajz, amibe a Magyar Nemzeti Bank “monogramját” rejtették el. Ezzel legalább már tudom szemléltetni amiről írni fogok.

Milyen ábrának készíthetném el ily módon a megfelelő keresztsraffozott mását? Nem jutott eszembe más, úgyhogy maradtam a Kreative Labs logójánál, amit már elkészítettem Illustratorban. Érdemes valami egyszerű formával kezdeni, bonyolultabb ábrákat nem lehet jól visszaadni ezzel a technikával. És persze nem árt, hogyha tényleg kedvvel fogunk egy ilyen ábra elkészítéséhez, mert nem öt perces csuklógyakorlat. A viszonylag egyszerű Kreative Labs logót is legalább két-három órán keresztül rajzolgattam, finomítottam, mire azt mondtam, hogy “na ez már végre hasonlít az eredetihez!” 😉 Persze ebben az is benne van, hogy rájöttem a leghatékonyabb módszerre, igazából az vitte el az időt. Úgy gondolom, hogyha már tanultam azzal, hogy ezt a grafikát elkészítettem, megosztom azokkal, akiket ez esetleg érdekel, kedvük van hozzá, vagy van esetleg egy jobb ötlete. Akkor kezdjünk is hozzá!

Adott volt a logó, Illustratorban igyekeztem úgy méretezni, hogy az ábra határai egész pixelekre essenek, és fel lehessen osztani az egészet négyzethálósan, egyforma négyzetekre. Nagyon pontosan, maximális nagyításnál behúzogattam a vonalzóról a segédvonalakat, nagyon ügyelve, hogy egész pixelekre essenek, ez az alapja mindennek. Ezeknek a segítségével fogjuk húzogatni keresztül-kasul a 45°-os vonalainkat. Ha ez pontatlan, nagyon elcsúszhat az egész, és nem lesz szép.

Fogjuk meg az egyenes vonalat rajzoló eszközt (Line Segment Tool) és bökjünk egyet bárhová. Ekkor megjelenik egy kis ablak, ahol meg lehet adni, hogy milyen irányultságú és milyen hosszú egyenest szeretnénk (vektorgrafika 😉 ) Ezzel a lépéssel csak csinálunk magunknak egy alapvonalat, aminek a végeit (Anchor Point) a kiválasztó eszközzel (Direct Selection Tool, fehér nyilacska) megfoghatjuk, és oda húzzuk, ahová szeretnénk. (Ha a vonalat fogjuk meg, akkor az egész szakasz elmozdul.) A szakaszok végpontjait húzogassuk be a segédvonalak metszéspontjaiba, így létrehozhatjuk a soksok egyenest, amire szükségünk van. A pontos elhelyezéshez nagy segítséget nyújt, ha a Smart Guides opció be van kapcsolva: View » Smart Guides. Ennek segítségével a program a kívánt hely közelében okosan felajánlja a legkézenfekvőbb helyezési módokat. Nagyon könnyű megszokni, és nagyon hasznos. Érdemes eljátszogatni vele. Ezen felül mindig ellenőrizzük, hogy a segédvonalak pontos négyzeteket alkotnak, mert anélkül nem lesz pontos a rajzunk. Az ábrán kívül egyik irányba essenek a vonalak, ahol pedig az abra van, ott pont 90°-kat elforgatva. Így fog majd kirajzolódni az ojjektum (Lásd: legelső ábra.) A szakaszoknak csak metszéspontokban szabad befejeződniük, emiatt néha a pontos görbét nem lehet teljesen tökéletesen követni. Pont az a feladat, hogy minél szebben adjuk vissza az ábránk részleteit, annak ellenére, hogy nem lehet minden vonalat pontosan követni. Nagyon sok gondolkozást igényel a feladat, én legalább háromszor újrarajzoltam, mire kijött a végleges labirintus. Az eredeti ábrát kicsit halványítsuk el, és fölötte rajzolgassuk a vonalakat, így látjuk, hogy mit meddig szabad húzni, segít gondolkodásban. Ahhoz, hogy a vonalak jól illeszkedjenek egymásra, én a képen látható beállításokat használtam a Stroke beállításoknál. Így elérhetjük, hogy a vonal valójában kicsit továbblóg a végpontjánál, és nem lesz “törés” az illeszkedési pontoknál. Persze ezektől a beállításoktól el lehet térni, segítségként adom meg őket. Ha sűrűbben alkalmazzuk a vonalakat, legyenek vékonyabbak, ezáltal sokkal részletesebb grafikát kapunk, ugyanakkor sokkal több munkával jár.

Érdemes másolni beilleszteni a meglévő vonalakat, nem kell mindig újrarajzolni egyenként.

Végül elkészült a teljes rajzom, nekem nagyon tetszik, és magát a módszer nagyon ötletesnek tartom, és az tetszik benne, hogy nem gépiesen kell csinálni megszokott lépéseket, hanem sokat gondolkozni, mérlegelni minden egyes szakaszon, hogy hogyan adja vissza szebben az eredeti formát.

Remélem tetszik a végeredmény! Ha van ötleted, írd meg kommentben, és ugyanitt szeretném látni, ha csinálsz valami hasonlót!